Mindeközben sárkányaink nem is sejtették, hogy a rebik alattomos terveket szőttek ellenük.
Nem gondoltak arra, hogy-bár megszerezték az információt a gyenge pontjáról az ellenségnek- Ők sem tétlenkedtek, és alantas módon a birtokukba jutott a sárkányok legféltettebb titka.
Megtudták, hogy a sárkányok vére kincseket ér.
S most mindenáron sárkányvért akarnak szerezni.
Megtudták, hogy a sárkányvér jó betegségek,sebek, sérülések gyógyítására.
Ezenkívül fegyverek erősítésére, mégpedig a következő módon:
-- A fegyvert, mikor kovácsolják, először vízben hűtik le, majd újbóli hevítés után olajban. Ha azt akarjuk, hogy a penge izzó legyen[konkrétan: vörös lángokkal égjen], és törhetetlen, akkor miután olajban is le lett hűtve, még egyszer hevíteni kell a vasat, utána pedig a sárkányvérrel kell hűteni .
De ami a legnagyobb kincs a sérthetetlenség. -- Ehhez halott sárkány kell, hiszen a még meleg, bőven folyó vérben meg kell fürödnie annak, aki legyőzte a sárkányt. Ezután a bőre mágikus védelemmel lesz ellátva, ami megakadályozza a szúró-/vágófegyverek sebzését.

Persze a sárkányvért gonosz dolgokra is föl lehet használni. Ez az anyag az alapja például egy nagyon erős és halálos, gyorsan ható méregnek is. Továbbá felhasználásával erősebbé tehetők a gonosz varázslatok.
A rebik ezért minden furfanggal felvértezve szintén elindultak a maguk csatáját megvívni és gonosz tervüket végrehajtani.
A mi két hős sárkányunk pedig mit sem sejtve éppen ellenük igyekszik.
Vajon elég erejük lesz?
Vajon útközben sikerül-e még elegendő mezskrumplihoz jutniuk, vagy a sárkánylegenda itt fejeződik be?
Buddha segítse útjukat!

-Ennek így kellett volna lenni! -Kiáltott rá buddha Szindolra, miután elmesélte neki ezt a kis történetet.
-A rebikkel nem szálhatunk szembe csak úgy, ahhoz hogy valami kis esélyünk is legyen ellenünk legalább három mezskrumpli kéne!
-De nekünk egy mezskrumplink sincs!-kapott észbe szindol
-Van egy ötlentem!
A falusiak biztosan adnak mezskrumplit az aranyaimért, csak az a baj hogy már csak kettő van mára és a mezskrumpli darabja 1 aranyba kerül!
-Akkor keressünk egy jó szívű falusit aki 3 mezskrumplit ad el nekünk beszerzési áron 2 aranyért!
És nekivágtak a sűrű piacnak, hogy jószivű falusira találjanak. De nagyon nehéz volt ám találni mezskrumplit a piacon, mert az errefelé rettenetesen ritka. Már majdnem a piac végénél jártak, mikor megpillantottak az egyik bódéban egy pár szem satnya mezskrumplit, amit épp kidobni készült az eladó, mert hiába kincs a kincs ha elrohadt.
-Hé te kofa! Ki ne dobd azokat a mezskrumplikat!-kiáltott szindol a kosár melletti feketeségre (merthogy csak ennyit látott belőle)
Kiderült, hogy a feketeség egy erős rebi harcos aki egy kis plusz jövedelem reményében állt be a piacra árulni lopott dolgait.
Boldogan eladta a krumplikat 2 aranyért Szindoléknak, mivel ígyis 2 arany bevétele volt a kidobandó áruból. De Szindol nem érte be ennyivel, tudni akarta az ellenség gyenge pontját.
-Idefigyelj te gazfickó, álj ki velem egy szkander párbajra és ha én nyerek, akkor elárulod a rebik gyenge pontját!
A rebi harcos (vagyis rebi kofa) törte a fejét és ezt mondta:
-Rendben, de ha én nyerek akkor beálsz a seregünkbe és örökre minket szolgálsz!
-Ne fogadd el Szindol, egy sárkánynak nincs nagyobb megaláztatás, mint a rebikkel egy követ fújni!-súgta Szindol fülébe az aranyhasú Buddha
-Elfogadom!-Kiáltott fel hangosan Szindol, mint ha meg se hallotta volna barátja intő szavait.
Több se kellett a rebinek egymásnak feszült a két erős kar és eszeveszetten próbálták leszőzni a másikat mindketten. Végül is a kissárkány nyert ugyanis buddha egy cseles mozdulattal bedobott egy mezskrumpilt hősünk szájába, amitöl ő hatalmas erőre kapott és úgy odavágta a rebi kezét a nagy kőasztalhoz, hogy nyomban szétporladt.
-Jólvan elmondom! Elmondom! csak ne bánts-Remegett a kofa Szindolra.
-A térdüknél a páncél könnyen olvadó fémből van öntve, mert azt tudták csak eléggé díszesre munkálni, ez az egyetlen gyengepont!
-Irány az erdő!-Kiáltott boldogan Szindol, és a két barát elindult hogy megvívja élete egy fontos harcát.

Egyszer egy kis sárkány akit ugy hivtak hogy :Gernasch elrepült az alvilágbol egy kis barlangba nagy szines kis fémek rubinok illetve aranyok közt volt egy kis ember kopasz volt aranyba burkolozva . A mi kis sárkányunk nak megtetszet a kis emberke igy hát meg simogadta a hasát a kis ember életre kelt és ezt mondta
- köszönöm hogy kiszabaditotál gastvo átkábol meg ajándékozlak én a nagy butha sok sok ajándékal- mondta a butha

igy a sárkányok nagy ünepet csaptak és azota is buthisták

Fogadósunk reggel boldogan kelt fel, mert múlt éjjeli sejtése bevált és az információkért megkapta a harmadik aranyát is.

Hőseinket nagyon felizgatták a hallottak és jóságukból fakadóan úgy döntöttek utána járnak a dolognak. Mindenkit megkérdeztek akit a fogadóban találtak, de sajnos nem tudtak meg többet az eltűnésekről és a hangokról.
Más választásuk nem maradván hőseink megállapodtak, hogy fáradtak ugyan, de nem alszanak az éjjel. Már már kezdtek elszundítani, mikor meghallották a félelmetes hangokat. Sikolyok voltak keveredve valamivel, amit Szindol nem szeretett volna hallani.
Buddha okos volt, tudta, mitől lett urrá a rémület kicsiny sárkányunk arcán. A másik hang csatakiáltás volt, olyan csatakiáltás, melyet a támadók nem akkor használtak, ha csatába mentek, hanem mikor lemészárolni készültek ártatlanokat. Csak egyvalakik használták, a rebik.
Szindol félt, mert a hangokból tudta, hogy a rebik sokan vannak, túl sokan ahhoz, hogy bármit tehessenek az ártatlanok védelmében. Ha lett volna valahol a közelben mezskrumpli, vagy bárki aki birtokol mezskrumplit, más lett volna a helyzet, de sajnos nem volt...

Az aranybudha odavonszolta súlyos testét Szindolhoz, megsímonogatta a fejét, és azt mondta neki: Kissárkány én tudom, hogyan juthatsz a varázserejű mezskrumplihoz. Azt Indiában termesztik a prákok, oda kell elmenned, töltsd meg tarisznyádat ezekkel a sárga kövekkel, én felülök a hátadra és mutatom az utat. Amúgy is hazaszerettem volna látogatni nagybátyámhoz, aki a Gangesz partján él egy hatalmas palotában. A palota bejáratát 5 vérengző krokodíl őrzi, nem engednek be a palotába senkit. Ha berepítesz a palota udvarába, akkor a nagybátyám megmutatja az utat prákok földjére, ahol végeláthatatlan kruplimezők vannak, de csak minden 1000. bokorban van mezskrumpli, amit csak az avatot szemek tudnak megkülönböztetni egymástól.
Ó köszönöm kedves Budha, ha megszerzem a mágikus krumplit, akkor legyőzhetetlenné vállok, nincs az a rebi, aki szembe merne szállni velem. Olyan kénköves lángot fújok majd, hogy a környéken nem marad életben senki. De induljunk gyorsan, mindjárt esteledik és sötétben nem szeretek repülni.
A kis Budha alig bírta odavonszolni a sárkányhoz nehéz arany végtagjait, de nagy nehezen felmászott Szindol hátára, megkapaszkodott a tüskékbe, lábát bedugta egy-egy pikkely alá, és jelt adott az indulásra. Szindol pedig elrugaszkodott a földről, és elrepültek a magas hegyek felé, megkezdték hosszú útjukat a mesés Indiába.

A sárga kicsi izé...aki nem más volt mint Buddha földi hasonmása-rögtön a segítségére sietett a mi kis sárkányunknak.
Odakinn nagyon-nagy vihar tombolt, a völgyben találtam rád, félszavaidból arra következtettem, hogy elindultál élelmet keresni, mert a többi sárkánytól eltérően te nem eszel meg akármit, te a krumplit szereted.
Nem is akármelyiket, te csak a Mezskrumplit szereted....
De elfáradtál és kimerülten elaludtál.
Imáim segítettek ide e sötét barlang gyomrába, ahol most vagy.
De megkérdezhetem, hogy miért csak a Mezskrumplit szereted?

Mert ez egy mágikus fajta...-válaszolta Szindol...eredete még Káosz úr vezérségének idejére nyúlik vissza, amikor Umbulda kiszabadulván Szent Negator béklyójából, először átkozta el a Páholyt, kismalac képében garázdálkodva a klán területén, tizenkét szolgamágusával...Az átkot végülis Káosz úrfi és menyasszonya, a félszerzet Mezs asszony törték meg, amikor Szent Negator segedelmével sarokba szorították a kismalac képében menekülő Umbuldát...Mezs egy hálót dobott rá, míg Káosz fejbe dobta egy krumplival, melyet a konyhából hozott magával, ahová udvarolni járt a hobbitlánynak...

A vezéri pár sorsa később furcsán alakult...egy káoszkapun átjutottak egy másik univerzumba és soha, senki nem látta őket többé...egyetlen fiuk, Nalfa azonban felnőtt korában visszakerült egy sárkány hátán a mi világunkba...szüleitől két dolgot örökölt...apjától a főmagiszteri láncot, anyjától egy bűvös krumplit...ebből lett aztán a Mezskrumpli...ez a magyarázata, miért is rajonganak érte a sárkányok... legfőképpen én.