Dragons Egyesület

DriztDourden története 2. fejezet

archi — Wed, 05 Dec 2012 19:33:02 GMT

Második fejezet - Az elvarázsolt sziget

Zakeus, a Sárkány hátán utazott. Néha megálltak pihenni, és enni, hogy legyen erejük folytatni az utat. Így utaztak húsz napon keresztül.
Repülés közben Zakeus és a Sárkány beszélgettek, megismerték egymást. Mint kiderült a Sárkányt Black Bone-nak hívták, de mindenki csak Blacknek hívta, és abban a barlangban élt, ahol találkoztak.
Hamarosan elérték a helyet, amit ember még nem látott. Zakeus meglátott egy szigetet, melyet hegylánc vett körbe, így érthető miért nem járt erre még ember. Black lejjebb ereszkedett, s elsuhant a sziklák között és így szólt:
-Black: 'Megérkeztünk! Ez az elvarázsolt sziget, Amely biztonságot nyújt az elüldözött lényeknek.'
-Zakeus: 'Mégis milyen lényeknek?'
-Black: 'Majd meglátod, ha beljebb megyünk a szigetbe.'
A sziget csodaszép volt, mindenhol madarak csiripeltek, virágos mezők terültek el a lankás dombokon, itt-ott néha egy fa nyújtott árnyékot az állatoknak, kisebb-nagyobb erdők, és egy kistálytiszta vizű tó. Az emberek valahogy így képzelhetik el a Paradicsomot, ahol Ádám és Éva élt egykoron.
Zakeus, csodálkozva nézte végig, milyen lények laktak a szigeten; elfek, törpék, unikornisok, koboldok, tündérek, griffek, és Sárkányok, de egy embert sem látott. Zakeus kérdezte Blacktől:
-Zakeus: 'Mi ez a sok lény? Még hasonlókat sem láttam eddig.'
-Black: 'Mind különlegesek a maguk módján, ők is a ti világotokban éltek, de az emberek folyton háborgatták, megölték és üldözték őket. Akiknek sikerült elmenekülni, azok idejöttek és most itt élnek tovább, békében.'
-Zakeus: 'Értem.'
Black amint leszállt egy domb tetejére, elkezdtek nyüzsögni körülötte a furcsa lények, mert már messziről látták, hogy hozott valakit. Zakeus leszállt a Sárkányról, és ilyedten nézett körbe, majd egy elf odalépett hozzá, és felháborodottan mondta:
-Elf: 'Mit tettél? Tudod, hogy ide nem jöhetnek emberek, akkor őt miért hoztad ide? Ha felfedezik ezt a szigetet, akkor nekünk végünk! Nem volt elég, hogy onnan elkergettetek, már itt sem hagytok békén?'
-Zakeus: 'De… én nem is…'
-Black: 'Nézd meg a kardját! Ott van rajta a jel!'
-Elf: 'Micsoda? Tényleg, akkor ezek szerint… ő a jóslat beteljesítője.'
-Zakeus: 'Miféle jóslat? És miért pont én?'
-Black: 'Én nem nagyon tudom, de van, valaki akkor jobban tudja mindenkinél. Jöjj, elvezetlek hozzá.'
Zakeus nem szólt többet, Blackkel elindultak a sziget közepén lévő hatalmas fa felé. Óriási fa volt több száz méter magas, a törzse rettentően vastag. Látszott rajta, hogy ezt még a Jóisten se tudja kidönteni. A fa törzsén kis házak voltak építve, és kis lépcsők vezettek ide-oda. Ám a fa egyik oldalán egy barlang vezetett le a föld alá, akkora volt hogy még egy Sárkány is könnyedén lefért rajta. Zakeus a barlangba nézett, és eszébe jutott az álma; ahol a másik barlang előtt állt, a szakadó esőben, a karddal a kezében. Most is ott állt egy barlang előtt, a kardja a kezében, de nem szakadó esőben, hanem szikrázó napsütésben, és az oldalán ott állt Black.
Mentek le a barlangba, elég hűvös, és nyirkos volt. Odaértek egy nagy fából készült falhoz, ami valójában nem fal, hanem egy hatalmas ajtó, de semmilyen nyitó-záró szerkezet nincs rajta. Black odalépett az ajtó elé, elmondott egy varázsigét, és az ajtó kinyílt.
Odabent több elf sürgetően dolgozott, járkáltak fel-alá. A terem végében ott állt ő, a jók vezetője, s védelmezője. Ő, aki minden hatalmat birtokolt, ő volt Draco! Körülbelül háromszor akkora volt, mint Black, pedig ő sem egy kis Sárkány. Draco teste arany, s ezüstszínben pompázott, szárnya hatalmas volt, amelyet épp akkor tátott szét, hogy üdvözölje Zakeust.
-Draco: 'Üdvözöllek téged, kiválasztott! Jöjj közelebb. Nem kell félni semmitől. Én Draco vagyok, a jók vezetője, s védelmezője.'
-Zakeus: 'Én, pedig Za…'
-Draco: 'Tudom ki vagy, Zakeus. A jel ott van a kardodon, és tudom, hogy a te kardod, mert te készítetted, és a jelet is te vésted bele, és hogy miért pont te? Mert csak az látja meg a jelet a sziklán, és ott a barlang fölött, aki érdemes rá! Te vagy a Kiválasztott.'
-Zakeus: 'Hát.. ezt.. alig hiszem el… Én lennék a kiválasztott? Még mindig nem nagyon értem az egészet, én csak egy koldus vagyok…'
-Draco: 'Mindent elmagyarázok neked, ha úgy döntesz, hogy itt maradsz velünk, de ha el akarsz menni, akkor törölnöm kell az emlékeidet, hogy ne is emlékezz erre a helyre.'
-Zakeus: 'Én inkább maradnék, mert ahol eddig éltem, ott nem éltem túl boldogan.’
-Draco: ’Rendben, Black majd körbevezet a szigeten, később, pedig mindent elmondok.’
Black először a házát mutatta meg, az erdő szélén, ami mostantól Zakeusé, utána pedig a gyümölcsös kertet, és a tavat. Miután megmutatta a fontosabb dolgokat, ő is elment lepihenni. Zakeus pedig a házikójában gondolkodott, hogy mit fog kezdeni, ezen a helyen. Zakeus miután ott maradt, ő lett ott az első ember.

DriztDourden története

archi — Tue, 04 Dec 2012 19:40:17 GMT

Első fejezet - A találkozás

1324-ben, Angliában született egy fiú, kit Zakeusnak neveztek el. Szülei már a születésekor tudták, hogy különleges gyermek. Hat éves korában családját megölték, amikor Orcok támadtak a falura. Neki sikerült elmenekülni Ammon városába, ahol az utcán élt. Próbált pénzt keresni mindenféle munkával, nem sok sikerrel.
Nem élt túl könnyen, állandóan éhezett.
Az emberek megvetették szegényt.
Tíz évvel később, a gyenge kisgyerekből, erős, ravasz, bátor ifjú lett. A várban dolgozott, az étkezéseknél ő vitte ki az ételt, a nemesek elé, sok más, hasonszőrű társával együtt. Vigyázott is, nehogy elejtse a tálcákat, mert itt jól bántak vele.
Egyik este összegyűltek a nemesek egy ünnepi vacsorára. Amikor Zakeus kivitte a tálcát, akkor meghallotta, ahogy két lovag beszélget. Érdekes dologról beszélgettek, és mivel már nem kellett semmit sem tennie, ezért a közelükben maradt és hallgatta őket. A két lovag közül az egyik Spears, aki az újoncokat tanította, a másik, pedig Gerold aki a felderítéseket vezette.
-Gerold: 'Képzeld, 3 nappal ezelőtt találtunk egy barlangot, a hegy lábánál az erdő felöli oldalon. Tele volt csontokkal, még emberi csontok is voltak a barlangban!'
-Spears: 'Mitől lehetnek ott csontok? Talán farkasok tanyáznak azon a helyen? Vagy egy medve él a barlangban?'
-Gerold: 'Nem találtunk semmi olyan nyomot, ami állatokra utalt volna.'
-Spears: 'Akkor lehet, hogy valaki odavitte a csontokat, nem?'
-Gerold: 'De, mégis miért gyűjtené, a csontokat abban a barlangban? '
-Spears: 'Nem tudom.'
Ekkor egy nemes odaszólt Zakeusnak, hogy töltsön még bort, így otthagyta a két lovagot és végezte tovább a dolgát.
Zakeust pár napra rá kidobták a várból, mert vitába szállt a főszakáccsal és összeverekedett vele. Így szerencsét próbált a kovácsnál. A kovács először bizonytalan volt az ifjúval szemben, de végülis befogadta, mint inast. Zakeus egy másik inassal, felváltva ütötték a vasat, amit a kovács forgatott. Amiért nagyon segítőkész volt mindig, a kovács egyre több munkát adott neki, és meg is szánta, ezért be is fogadta a házába, etette, gondozta. Sok mindent eltanult a kovácstól akit, Grilihennek hívtak. Ő volt az egyik legjobb kovács a városban.
Egy idő után már ő is készített kardokat, és elhatározta, hogy magának is készít egyet. Különleges kardot szeretne.
Egyik nap elment az erdőbe, s egy nagy sziklához ért, a sziklában egy érdekes minta volt. A minta egy Sárkányhoz hasonlított, amely egy kardra volt rácsavarodva, és tüzet fújt. Furcsának találta, hogy, hogyan került az a jel a sziklába, de végülis, úgy döntött, hogy ezt a jelet vési a kardja pengéjébe. Elő is kapott hirtelen egy papírdarabot, és egy színes követ a földről, majd a papírt a sziklára tette, és a kővel elkezdte dörzsölni a papírt, és a jel megjelent a papíron. Amint visszaért a műhelybe, fogott egy darab vasat, és egyedül elkezdte formálni a pengét. Három napig kovácsolta, formálta.
Miután elkészült a kard, elment a kovácstól, hogy meg tanuljon bánni a fegyverrel. Spearshez ment, mert tudta, hogy jóember és remekül képzi ki az átlag embereket is. Pár héttel később már jól forgatta a kardját, és visszament a kovácshoz, aki kicsit mérges volt rá, hogy csak így elment tőle, de végülis remekül bánt a fémmel, és visszafogadta.
Egy nap Zakeus ment a piacon, és eszébe jutott az a barlang, amiről még a várban hallott, nem nagyon törődött vele, és továbbment.
Éjszaka, álmában, a barlangnál volt, szakadt az eső, a kardját a kezében fogta. Elindult a barlang felé, ekkor morgást hallott. Azt hitte farkasok, ám egy vörösen izzó szempár tűnt fel a sötétben. Zakeus megállt. A kardját kinyújtotta előre. Ekkor tűz jelent meg a barlangban, és éppen csak le tudott hasalni, mielőtt elégett volna. Felállt, és elkezdett rohanni be a barlangba. Csak annyit látott, hogy valami megragadta és... Felébredt. Izzadtságban úszott a teste. Felkelt, megmosta az arcát, majd visszafeküdt.
Másnap reggel elgondolkozott, hogy megnézi azt a barlangot. El is indult, átvágott az erdőn, s látta a hegyet, és a hegy lábánál a barlangot. A tetején egy furcsa jel volt, pont, mint azon a sziklán. A kardjára nézett, a jel teljesen ugyanaz. Elindult a barlang felé. Néhány csont hevert kint a porban, és a barlang szája koromfekete. Zakeus belépett a barlangba. Látta a rengeteg csontot, és egy embert, vagyis csak egy fél embert, a felső része már nem volt meg, csak deréktól felfelé. Iszonyatos bűz terjengett a sok dög miatt. Rosszul érezte magát, de tovább ment.

Hallott valami zajt, megfordult, és… ott állt egy Sárkány. Hatalmas volt, orrából dőlt a füst. Zakeus halálfélelmet érzett, és a kardját lassan felemelte a Sárkány fejéhez. A Sárkány rámorgott. Zakeus megijedt, és elejtette a kardját, hátrébb kúszott, amíg a háta neki nem ütközött a kemény sziklához, de látta, hogy a kardja ott hever a Sárkány lába mellett. A Sárkány lenézett a földre, a kardon észrevette a jelet, majd felnézett a fiúra. Zakeus nagyon félt, és tudta, hogy meg fog halni.
A Sárkány közelebb lépett, és megszólalt:
-Sárkány: 'Ez a kard a te tulajdonod?'
-Zakeus: 'Hogyan? Igen, ez a kard az enyém.'
-Sárkány: 'Akkor jöjj velem. Te vagy az, aki beteljesíti a jóslatot'
Zakeus: 'Milyen jóslatot?'
Sárkány: 'Azt megtudod ott, ahova megyünk.'
Zakeus: 'De, nem akarsz megölni?'
Sárkány: 'Nem öllek meg, gyere velem és megmutatom azt, amit ember még nem látott.'
Zakeus: 'Rendben.'
Zakeus kicsit bizonytalan, fél is a Sárkánytól, de felveszi a kardját, felszáll a Sárkány hátára, és a Sárkány messzire repül vele. Eltűnnek a lenyugvó nap utolsó, halvány sugaraiban....

folyt. köv.

Első mese

archi — Sun, 26 Sep 2010 14:18:48 GMT

A sárkány lénye kiszakítja az embert a valóságból, és egy misztikus, mesebeli élettérbe repíti, amilyenbe mindig is vágyott földi élete során. Ebben a világban bármilyen csoda és varázslat megtörténhet, nincsenek határok és korlátok, és mindennek csak a fantázia szab határt. A mítoszok, legendák és a mesék földjén, ahol a sárkányok is élnek, olyan hatalmas dolgok mennek végbe, amelyhez képest az ember saját élete, története csaknem eltörpülni látszik. A sárkányhoz társított kép és gondolat egyszerre idézi fel a varázslat és a csoda misztériumát, a szabadság és a lehetőségek birodalmát, amelynek fénymagocskája minden lélek emlékezetében ott van.

A mese címe amit elindítunk lehetne: A sárkány aki megsimogatta Buddha hasát