Zakeus, a Sárkány hátán utazott. Néha megálltak pihenni, és enni, hogy legyen erejük folytatni az utat. Így utaztak húsz napon keresztül. Repülés közben Zakeus és a Sárkány beszélgettek, megismerték egymást. Mint kiderült a Sárkányt Black Bone-nak hívták, de mindenki csak Blacknek hívta, és abban a barlangban élt, ahol találkoztak. Hamarosan elérték a helyet, amit ember még nem látott. Zakeus meglátott egy szigetet, melyet hegylánc vett körbe, így érthető miért nem járt erre még ember. Black lejjebb ereszkedett, s elsuhant a sziklák között és így szólt: -Black: 'Megérkeztünk! Ez az elvarázsolt sziget, Amely biztonságot nyújt az elüldözött lényeknek.' -Zakeus: 'Mégis milyen lényeknek?' -Black: 'Majd meglátod, ha beljebb megyünk a szigetbe.' A sziget csodaszép volt, mindenhol madarak csiripeltek, virágos mezők terültek el a lankás dombokon, itt-ott néha egy fa nyújtott árnyékot az állatoknak, kisebb-nagyobb erdők, és egy kistálytiszta vizű tó. Az emberek valahogy így képzelhetik el a Paradicsomot, ahol Ádám és Éva élt egykoron. Zakeus, csodálkozva nézte végig, milyen lények laktak a szigeten; elfek, törpék, unikornisok, koboldok, tündérek, griffek, és Sárkányok, de egy embert sem látott. Zakeus kérdezte Blacktől: -Zakeus: 'Mi ez a sok lény? Még hasonlókat sem láttam eddig.' -Black: 'Mind különlegesek a maguk módján, ők is a ti világotokban éltek, de az emberek folyton háborgatták, megölték és üldözték őket. Akiknek sikerült elmenekülni, azok idejöttek és most itt élnek tovább, békében.' -Zakeus: 'Értem.' Black amint leszállt egy domb tetejére, elkezdtek nyüzsögni körülötte a furcsa lények, mert már messziről látták, hogy hozott valakit. Zakeus leszállt a Sárkányról, és ilyedten nézett körbe, majd egy elf odalépett hozzá, és felháborodottan mondta: -Elf: 'Mit tettél? Tudod, hogy ide nem jöhetnek emberek, akkor őt miért hoztad ide? Ha felfedezik ezt a szigetet, akkor nekünk végünk! Nem volt elég, hogy onnan elkergettetek, már itt sem hagytok békén?' -Zakeus: 'De… én nem is…' -Black: 'Nézd meg a kardját! Ott van rajta a jel!' -Elf: 'Micsoda? Tényleg, akkor ezek szerint… ő a jóslat beteljesítője.' -Zakeus: 'Miféle jóslat? És miért pont én?' -Black: 'Én nem nagyon tudom, de van, valaki akkor jobban tudja mindenkinél. Jöjj, elvezetlek hozzá.' Zakeus nem szólt többet, Blackkel elindultak a sziget közepén lévő hatalmas fa felé. Óriási fa volt több száz méter magas, a törzse rettentően vastag. Látszott rajta, hogy ezt még a Jóisten se tudja kidönteni. A fa törzsén kis házak voltak építve, és kis lépcsők vezettek ide-oda. Ám a fa egyik oldalán egy barlang vezetett le a föld alá, akkora volt hogy még egy Sárkány is könnyedén lefért rajta. Zakeus a barlangba nézett, és eszébe jutott az álma; ahol a másik barlang előtt állt, a szakadó esőben, a karddal a kezében. Most is ott állt egy barlang előtt, a kardja a kezében, de nem szakadó esőben, hanem szikrázó napsütésben, és az oldalán ott állt Black. Mentek le a barlangba, elég hűvös, és nyirkos volt. Odaértek egy nagy fából készült falhoz, ami valójában nem fal, hanem egy hatalmas ajtó, de semmilyen nyitó-záró szerkezet nincs rajta. Black odalépett az ajtó elé, elmondott egy varázsigét, és az ajtó kinyílt. Odabent több elf sürgetően dolgozott, járkáltak fel-alá. A terem végében ott állt ő, a jók vezetője, s védelmezője. Ő, aki minden hatalmat birtokolt, ő volt Draco! Körülbelül háromszor akkora volt, mint Black, pedig ő sem egy kis Sárkány. Draco teste arany, s ezüstszínben pompázott, szárnya hatalmas volt, amelyet épp akkor tátott szét, hogy üdvözölje Zakeust. -Draco: 'Üdvözöllek téged, kiválasztott! Jöjj közelebb. Nem kell félni semmitől. Én Draco vagyok, a jók vezetője, s védelmezője.' -Zakeus: 'Én, pedig Za…' -Draco: 'Tudom ki vagy, Zakeus. A jel ott van a kardodon, és tudom, hogy a te kardod, mert te készítetted, és a jelet is te vésted bele, és hogy miért pont te? Mert csak az látja meg a jelet a sziklán, és ott a barlang fölött, aki érdemes rá! Te vagy a Kiválasztott.' -Zakeus: 'Hát.. ezt.. alig hiszem el… Én lennék a kiválasztott? Még mindig nem nagyon értem az egészet, én csak egy koldus vagyok…' -Draco: 'Mindent elmagyarázok neked, ha úgy döntesz, hogy itt maradsz velünk, de ha el akarsz menni, akkor törölnöm kell az emlékeidet, hogy ne is emlékezz erre a helyre.' -Zakeus: 'Én inkább maradnék, mert ahol eddig éltem, ott nem éltem túl boldogan.’ -Draco: ’Rendben, Black majd körbevezet a szigeten, később, pedig mindent elmondok.’ Black először a házát mutatta meg, az erdő szélén, ami mostantól Zakeusé, utána pedig a gyümölcsös kertet, és a tavat. Miután megmutatta a fontosabb dolgokat, ő is elment lepihenni. Zakeus pedig a házikójában gondolkodott, hogy mit fog kezdeni, ezen a helyen. Zakeus miután ott maradt, ő lett ott az első ember.
